A dió és a sárgabarack igazán összeillő páros: számos sütemény is ezt bizonyítja. Ezen a tényen alapulva fogalmazódott meg bennem az ötlet, hogy miért is ne lehetne őket egy igazán krémes tortában összehozni? Némi gondolkodás után meg is született a recept. A tesztsütést követő pozitív visszajelzések azt mutatják, hogy a dió-sárgabarack páros ezúttal is sikert aratott. A kísérlet tanulsága pedig: ha hagyjuk a képzeletünket szabadjára engedni, igazán ütős dolgok születhetnek. :)

A nyári befőzési szezon egyik legkeresettebb gyümölcse a sárgabarack, ám az időjárási körülmények miatt sajnos nem minden évben örülhetünk olyan bőséges  termésnek, mint az idei évben. Sokan elsősorban a lekvár miatt veselkednek neki egy nagyobb mennyiség sárgabaracknak, hiszen kellemes, savanykás-édes zamata miatt a sárgabaracklekvár önmagában fogyasztva, illetve süteményekhez felhasználva is igen népszerű. 

Ám a gyümölcsöt frissen is felhasználhatjuk ebben a kellemes ízvilágú süteményben. Ha már úgy érezzük, hogy úszunk a baracklekvárban, de mégis a nyakunkon maradt egy kisebb adag sárgabarack, itt egy alternatív felhasználási módja! Egy kis dióval kiegészítve könnyen nagy kedvencévé válthat a Zserbó kedvelőinek! :)

Az ominózus kérdés Lando Norris Forma-1-es pilóta szájából hangzott el, válaszul egy rajongói kérdésre. A lenti videóból kiderül, hogy a francia ínyencséggel kapcsolatos kérdést eredetileg kollégájának, Charles Leclerc-nek címezték, akinek vezetékneve remekül rímel az eklerre, és aki monacóiként szakavatottabb a francia cukrászat remekműveinek ismeretében. Brit versenyzőtársa azonban elbizonytalanodik a kérdés hallatán, hogy szereti-e ő az eklert, mivel nem nagyon tudja hová tenni – egészen addig, amíg a riporter segítségként meg nem mutatja neki a szóba forgó desszert képét. Ekkor már ránézésre is el tudja dönteni, hogy ő bizony szereti az eklert. :)

https://www.youtube.com/watch?v=OxaGOTX-llQ

Mert valahogy így vannak ezzel az emberek. Igaz, hogy nem ez a legismertebb a desszertek közül, de már a látványa is annyira meggyőző, hogy első látásra beleszeretünk. Függetlenül attól, hogy néz ki – ugyanis számos megjelenési formája ismert. A legnagyobb különbséget talán a krémek változatossága jelenti, amelyekkel ez a babapiskóta formájú forrázott tészta megtölthető.

Na, de hogyan is készül? Aki próbálkozott már képviselőfánkkal, annak nem fog kihívást jelenteni!

Mivel is lenne stílusosabb kezdeni a blog indítását, mint egy igazi klasszikussal: a Dobostortával. Sokan úgy gondolják, túl nagy kihívás ez elsőre – sokáig én magam is ezen a véleményen voltam, mígnem a szükség rávitt, hogy meg kell tanulnom. És bizton állítom, megváltozott a véleményem! Valójában annak, aki kicsit is járatos a süteménykészítésben, cseppet sem jelent kihívást ez a torta, az egyetlen rizikós pontja talán a cukormáz a tetején, de gyakorlással az is egyre jobban megy, a díszítéssel pedig jótékonyan el lehet fedni a szélén esetlegesen keletkező repedéseket.

Vannak kihívások, amikor az ember úgy érzi, nem biztos, hogy ebbe bele kell állni. Ha nem vállalom, akkor sem történik semmi, és elvagyunk a boldog elégedettséggel, hogy jól van ez így, ehhez én nem értek. Aztán egyszer csak jön egy olyan helyzet, amikor nem lehet tovább kerülgetni a forró kását, hanem bele kell kóstolni. És ekkor rádöbbenünk, hogy valójában nem is olyan teljesíthetetlen az elvárás. Egészen addig, amíg nem kényszerülünk rá, hogy megoldjuk, nem is tételezzük fel magunkról, hogy képesek vagyunk megugrani a feladatot, de amikor már benne vagyunk, már egyáltalán nem olyan ijesztő a kihívás, sőt a végén még meg is szeretjük. Na, a Dobostorta pont jó példája ennek!

Hogyan hozzuk össze a cukrászatot és a pszichológiát?! Egy ideje már keresem rá választ. Sőt, azt hiszem, sikerült is megtalálnom! A sütés-főzés számomra régóta egy fontos kikapcsolódási mód, úgy is mondhatnám, terápiás tevékenység - az önkifejezés, a produktivitás és a kényeztetés egy olyan formája, ami számtalan pozitív hatással bír. Kiélheted benne a kreativitásodat, teret engedhetsz a fantáziádnak, feszegetheted a saját és a gasztronómia határait és a végeredményt megoszthatod másokkal. A kézzel fogható - és ami még fontosabb: megkóstolható - produktum könnyű kapcsolódási módot jelent másokhoz, de saját célra történő "felhasználása" is testi-lelki táplálék lehet. 

Miről olvashatsz ebben a blogban? Elsősorban süteményekről, édességekről, és a megosztott receptek mellett szó esik arról is, milyen érzések, történetek húzódnak meg egy-egy íz, illat mögött. A süteménykészítéssel kapcsolatos személyes élmények, szubjektív elemek mellett arra is hangsúlyt fektetek, hogy hogyan kapcsolódnak mindezek a lelki működésünkhöz. Tanácsadó szakpszichológusként és leendő cukrászként úgy érzem, lehet létjogosultsága egy ilyen témájú bejegyzésfolyamnak.

Fogadjátok, olvassátok és süssétek szeretettel!